2011. november 30., szerda

Kentaurok a világkultúrában

Boris Vallejo: Nessus
A kentaurok "világkultúrája" a görög mitológiára korlátozódik. A történet szerint Ixión király és a felhő alakban megjelenő Héra istennő vad románcából fogantak a félig ember, félig ló lények.
Dionüszosz isten kíséretéhez tartoztak, és a zabolátlanság, a féktelen tivornyázás volt rájuk jellemző. Részegen szüzeket erőszakoltak, feleségeket raboltak, véres összetűzésekbe bonyolódtak, míg végül a thesszáliaiak megelégelték rémtetteiket, és a lóembereket a szirének szigetére száműzték, ahol idővel kihaltak.
Egyetlen kivétel azért akadt köztük.
Kheirón, a bölcs tanító-gyógyító, aki Akhilleusz, Iaszón és Aszklepiosz nevelője volt. Jó cselekedeteiért, önfeláldozásáért, alázatosságáért cserébe Zeusz az égre emelte. Ő ma az éjszakai égbolt Nyilas csillagképe.
A botanikában az ezerjófű - Centaurium erythraea - őrzi a nevét, ami nem csak kitűnő gyógynövény, hanem a gyomorkeserűk, a keserű likőrök elengedhetetlen alkotóeleme.
Az égitestek közül a legnagyobb kisbolygót is Kheirónnak / Chironnak nevezik.
A görögök a kentaurokat az ázsiai lovas törzsekkel hozzák összefüggésbe, akik úgy ülték meg a lovakat, mintha a törzsük belőle sarjadt volna.
Asztrológiai értelembe a Nyilas jegyhez tartoznak a lovas nemzetek: mint az ősmagyarok, a mongolok vagy az észak-amerikai indiánok. Mindhárom kultúrára jellemző a szenvedélyesség, a természetközelség, a vadság, a kiszámíthatatlanság és az mágikus sámáni tudás.
Related Posts with Thumbnails