hisz otthonunk az időtlenség: az örök Most
illatos hegyeiről ereszkedünk alá
hogy születés és halál
misztériumába mártózzunk
egy napra (vagy még annyira se tán)
- e.e. cummings -
Mily szerencsések vagyunk, te meg én, hogy ilyen izgalmas teliholdakat, csillagállásokat és időszakokat élhetünk meg! Legalábbis én így gondolom, a 2013. szeptember 19-i (budapesti idő szerint 13 óra 13 perckor bekövetkező) telihold-képletre pillantva...
Vagyis ha rajtam kívül ez a kijelentése senkit nem hozott eksztatikus állapotba, sebaj! Kifejtem, mit is jelent... Egy másik bejegyzésben, mert most a teliholdé a főszerep.
Nap és Hold ebben a képletben kissé elkülönültek, csak egymással foglalkoznak, mivel nincs az oppozíciójukat érintő egyéb fényszög. A Szűz Nap józan tudatossága a rendre, a letisztult struktúrákra fókuszál, miközben a szenzibilis Halak Hold a határtalanságban, a végtelenségben lubickol. A belső feszültségeket is éppen ez adhatja: hogyan tudjuk összeegyeztetni a legmélyebb vágyakat a "rideg" valósággal.
A négy királycsillag ismét őrzi a képletet: a Skorpió szíve az aszcendensen (Merjünk!), Aldebaran a deszcendens-ponton, Formalhaut a Neptunusszal, Regulus pedig a 9-es ház csúcsán.
Eloldódás
A Szűz-Halak tengely az áldozatokról szól. Áldozatot hozni, vagyis elengedni azokat a dolgokat, amik gúzsba kötik a lelkünket. Nem ragaszkodni hitrendszerekhez, elképzelésekhez, önmagunkról kialakított képekhez. Mondok egy példát. Huszonnyolc éve az a szívem leghőbb vágya, hogy táncoljak. De sosem táncoltam, mert mindig is azt mondták rám, hogy kétballábas vagyok. Én pedig elhittem. De a lelkemben örökké szólt a zene. Hívott. Csalogatott. Csábított. Most elérkezett az idő, hogy elengedjem a ragaszkodásomat a "botlábúságomhoz" és táncolj. Csak a saját örömömre. Először egyedül, a szobában. Aztán egy klubban. Végül már az utcán is. Bárhol. Bármikor. Gátlások és félelmek nélkül. És egyszer csak azt veszem észre, hogy élem a ritmust. Hogy nem számít, mások mit gondolnak rólam. Csak az számít, hogy mit érzek közben, hogy felszabadít, hogy élvezem. És miközben átadom magam ennek az érzésnek, az is kiderül, hogy mégsem vagyok annyira esetlen, mint ahogy azt a gyerekkori balett-termi kudarc kapcsán gondoltam. Most pedig önfeledten ropom a salsát, a tangót vagy a hastáncot...
A történetet mindenki helyettesítse be életének azon eseményeivel, jelenségeivel, kudarcaival, gátlásaival, amik megkötik a kezét, lábát, szívét. Ismerjük fel, nevezzük nevén őket. Aztán engedjük el, és merjünk végre táncolni!
A vágy (Halak) és a valóság (Szűz) egy éremnek ugyanaz a két oldala. A vágyak teremtik a valóságot és a világlátásunk hozza el az álmokat. Bármi, ami vágyként megfogan bennünk, a részünkké válik. És ha hittel tápláljuk, cselekvéssel öntözzük őket, előbb-utóbb kivirágzanak.
Fontos útravaló még: semmi sem a miénk, csak az, amit átélünk. Erről szóljon a bejegyzés végén az idézet:
melyek időmet emésztik.
Nem az enyémek az évek,
melyeket még megérek;
A pillanat az enyém
és ha erre figyelek,
akkor az enyém az, aki időt
és örökkévalóságot teremtett."
- Andreas Gryphius -
