2013. december 1., vasárnap

Advent: HIT

Első vasárnap

„Az éjszaka is csak a nap része. Így, ha a napfény oltalmat ad, oltalmat adhat a sötétség is. (…) Bíznia kellett benne. És ezt a bizalmat hívják Hitnek. Soha senki nem értheti meg a Hitet. A Hit pontosan az, amit most megtapasztalt: megmagyarázhatatlan merülés a sötét éjszakába. Csak azért létezhet, mert hitt benne. Ahogy a csodáknak sincs magyarázatuk, csak megtörténnek azok számára, akik hittek a csodákban.”
(Paulo Coelho)

Az adventi koszorún négy gyertya várja, hogy a karácsonyhoz közeledve hétről hétre eggyel többet s többet gyújtsunk meg. Ezzel a szertartással készülünk Jézus és a fény megszületésére.
A négy gyertya négy üzenetet képvisel: a hitet,a reményt, a szeretetet és az örömöt.
Itt a blogon virtuálisan egy-egy gondolattal szeretném meggyújtani az adventi koszorú gyertyáit.

Első: HIT
A hit szerintem az egyik legszemélyesebb érzés.
Megfogalmazni lehetetlen, most mégis megkísérlem. Nem vallástörténeti fejtegetést szeretnék, csak leírni azt, amit számomra jelent…

Nekem a hit nem kötődik sem Istenhez, sem Allahhoz, sem Buddhához, sem pedig Zeuszhoz. Él bennem egy istenkép, hiszen katolikus környezetben nőttem fel, de úgy gondolom, ha a hit "valakihez" kötődik, akkor már vallásról beszélünk. Persze, olykor jó neki nevet adni… Ha imádkozunk, könnyebb Istent szólítani, ha az eseményeket próbáljuk megérteni, akkor kereshetjük mögötte az Univerzum rendjét.

De a valódi hit ennél egyetemesebb.
Hit az az erő, ami megmozdítja a világot.

Az önmagunkba vetett hit, ami arra ösztönöz, hogy túllépjünk a saját korlátainkon. Hit a szerelemben, hit abban, hogy sikert érhetünk el, hogy valóra válhatnak az álmaink.

Hit az is, mikor kétségektől gyötörve, az élettől kiütve a padlón fekszünk és ott mélyen, legbelül felvillan egy apró fénypontocska, ami megmozdít bennünket. Amitől képesek leszünk újra és újra és megint felállni. Hit az, ami miatt mindig van másnap.

A hit megbékélés és elfogadás is. Hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell.

A gyermeki hithez, csodavárához nem kell semmi. Aztán idővel a hit megcsorbul, megkopik, visszatalálni hozzá csak komoly élettapasztalatokon keresztül lehet.

Ha a betűk, a számok és a tarot nyelvére fordítjuk le: a hithez önismeret (H=8), spiritualitás, ősbizalom (I=9) és végtelen bölcsesség (T=20) kell.

Hit az első és utolsó próbatétel, hit az élet örök leckéje.
Erről szól az advent is, vagy a kelta Yule ünnepe. Hisszük, hogy a fény mindig megszületik a sötétből, hogy a kerék forog tovább. Hit nélkül megszűnik a világ.


Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, ha megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kérlek kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails