2017. március 12., vasárnap

Két világ határán

Telihold és az év első tízmilliószoros napja: 2017.03.12 (15h54p)

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!
Minden más csak erő- és időpocsékolás."
(Maharaj Nisargadatta)

A "tízmilliószoros" napnak nevezett buddhista ünnep nyugaton viszonylag új keletű divathullám. Főképp a médiának köszönhetjük az elterjedését, mivel a hangzatos jelzővel könnyű becsalogatni az olvasókat. Ám az ünnep mindentől függetlenül: ünnep.
Mindenki szívében másképp él, s a mi döntésünk, hogy mit teszünk ünneppé.
Ezek a napok azonban a nyugati asztrológiai szempontjából is kiemelkedőek, főképp, mivel az első kettő teliholdra esik. (Bővebben: Az égi rendhez igazított vágyak)

A telihold mindig feszültséggel teli, átmozgató energia. Tudatos akarat és tudattalan vágyak kerülnek szembe egymással. Ez éppúgy járhat ellentmondásokkal, mint rálátással. Megérthetjük, hogy minden csak nézőpont kérdése, hiszen a Nap-Hold oppozíciója nem egyéb, mint kivetítés. A Halak-Szűz tengelynél ráadásul még hangsúlyosabb a látszat és a valóság, az illúziók és a realitások közötti összefüggés felismerésének a lehetősége.

Néhány hete valaki azt mondta, hogy olyan energiák vannak, amire az ókor óta nem volt példa. Kíváncsi voltam, mi lehet ennek a csillagászati háttere, ezért elkezdtem "visszafelé lapozgatni" az időben. Ugyan a Plútó többször járt a Bak jegyében, miközben az Uránusz a Kosban tartózkodott, de meglepő módon kvadrát közöttük ie. 12. században volt.
Ám még a 3000 év is kevés ahhoz, hogy a teljes égi paletta ugyanaz legyen (talán a hindu kalpák, aminek jelenleg a Kali-juga korszakát éljük, mérik a csillagállások ismétlődéseit).

Az idő minden másodperce - legalábbis emberi léptékkel felfogva - egyedi és megismételhetetlen. Mindennek megvan a maga isteni időzítése, a legtökéletesebb konstellációja, és ezért egyetlen elszalasztott pillanat sem tér vissza. Jöhet másik, de már nem lesz ugyanaz...
 

A telihold is egy ilyen felkínált lehetőség. Szívvel-lélekkel elköteleződhetünk önmagunk felvállalása mellett. Milyen érdekes a magyar szólás, a teljes egyetértés önmagunkkal sosem ésszel történik. "Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel."

A hamis képek, az élethazugságok tovább fognak repedezni, töredeznek, végül kipukkadnak, mint a szappanbuborék. Az önbecsapás illúziója már nem bírja sokáig. Érdemes arra törekedni, hogy hittel, hitelesen éljünk. Hogy a világ felé mutatott kép és a valódi énkép között a távolság egyre zsugorodjon, végül pedig eggyé olvadjon.
Két világ határán vagyunk (ami persze egy folyamat és nem egyetlen telihold-pillanata), ez a két világ a kint és a bent. Nyilas Szaturnusz érméjére a "nagy távolságok" van felírva, az érme egyik oldala az önmagunktól való eltávolodás, a másik pedig a világ integrálása.
Vajon ha megpörgetjük ezt az érmét, melyik oldalra esik le?
A teremtő napra Yesudian Mi a jóga című könyvéből hoztam néhány inspirációt (kivételesen nem szó szerint idézve), mivel nagyon érthető és kifejező módon ír a nyugati és a keleti gondolkodás közti különbözőségekről.
Ebből a szempontból is két világ határán vagyunk: a 20. századtól egyre jobban keverednek a kulturális, életmódbeli és filozófiai vonások. Kelet üdvözli a nyugatot, nyugat pedig szélesre tárja kapuit kelet előtt. Szinte minden elérhető már helyben: kóstolhatunk indiai, kínai vagy japán ételt, mehetünk thai masszázsra, részt vehetünk ezerféle jógaoktatáson, meditáció-tanfolyamon. Épp ezt szeretem a jelen korban: a végtelen megismerés lehetőségét. Ám ez is épp úgy egy érme, aminek két oldala van, el is veszhetünk ebben korlátlan, szabad információáramlásban.

Tradicionálisan kelet és nyugat gondolkodás teljesen más, több ezer évnyi világlátás-lenyomat. Ez nem jelenti azt, hogy nincs átfedés, hiszen a világfelfogás bölcsőjében ugyanaz az egység ringatózik, a valóságban azonban két különböző, egymástól messze mutató ágat láthatunk. Kelet útja az egyéni út, míg a nyugaté a kollektív.

Az individualizmus ébredezésével nyugaton is az egyéni út vált fontosabbá, ám ezt a korábbi tapasztalatokra építve kollektívan próbáljuk gyakorolni. Az emberek a problémáktól (a gondolati rabságból) mások segítségével próbálnak szabadulni, ahelyett, hogy saját kimeríthetetlen erőforrásukból merítenének erőt. Gyakran azért, mert nem is sejtjük, milyen mágikus erőnek vagyunk a birtokában, ami nem más, mint a tudatosság.

Nem az útmutatás-kérésről van itt szó. Lámpásokra szükségünk van. (A gu-ru, szanszkrit szó, azt jelenti sötétség és világosság. A ta-ro (franciásan tarot) szintén a föld és az ég találkozását rejti az elnevezésében.) Kelet vagy nyugat mindegy, mindenhol ugyanazt a fényt keressük. De a lámpások csak felvillannak vagy egy rövidebb-hosszabb útszakaszt bevilágítanak. Az úton nem ők járnak.

A tudatosság fejlesztésének számtalan módja van: ahány személy, annyiféle. Ezért is nevezzük ezt az utat "önismeretnek" és nem úgy, hogy "X vagy Y jobban ismer engem saját magamnál". Ebben a folyamatban meg kell szabadulnunk azoktól az elképzelésektől, nézetektől, amiknek hisszük magunkat vagy még inkább, aminek mások szűrőjén keresztül hisszük magunkat. Az önismereti út épp ezért jár együtt egzisztencia-válságokkal. Az egzisztencia elsődleges jelentése létezés és csak másodlagosan jelent biztos anyagi hátteret.

A fejlődés folyamatosságának (életről életre, mondhatjuk úgy is, hogy karmikusan) meg kell lennie, de az idő legyőzhető, összesűríthető. Ez zajlott most az elmúlt hét évben. Spirituális fejlődési lehetőség szempontjából ez volt a gyorsítósáv. Ám azt is jó lenne szem előtt tartani, hogy a tudatosságot nem lehet meggondolatlanul fejleszteni. Fizikai és lelki szinten is alkalmazkodni kell a magasabb frekvenciákhoz. Erre alkották meg keleten a mozgásfilozófiákat. Ha összekötjük a tudatosodást például a jógával, az idegrendszernek van ideje hozzárendeződni a változásokhoz. Sok idegrendszeri probléma az elhamarkodott (külső behatásokkal esetleg erőszakkal megemelt) rezgésszint-változásnak köszönhető.
Kelet útja az egyéni út: a befelé fordulás, az önkeresés (isteni lényével való egyesülés), út, amit mindenkinek egyedül, önmagában kell végigjárnia. Ez a szemlélődés vezethet el oda, hogy felismerjük azt a tényt, ami a tízmilliószoros-napok legfőbb üzenete.
Ha belül, a lelkemben megmozdítok egy erőt, az a külső világban is megmozdul és a sorsomban változást okoz. És mindez fordítva is igaz.
Az akadályok mindig belül vannak. Ha valaki azt hiszik, hogy a családja, a szülei, a főnökei, a férje-felesége akadályozzák őt a fejlődésben, a kiteljesedésben, akkor azt az embert a hite fogja valójában akadályozza és nem a körülmények.

Végül egy záróakkord a mai napra: "Amilyen mértékben az emberi öntudat közeledik Istenhez, olyan mértékben válik urává az ember a teremtőelvnek."


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails