2017. július 26., szerda

Az alázat ereje

Tízmilliószoros nap: 2017.07.27

"Ha ráhangolódsz az Útra,
áthat az ereje.
Tetted természetévé válik,
természeted az Ég természete lesz."
(Lao-ce, kínai filozófus)

Minden buddhista teremtőnapnak megvan a maga sajátossága. Az idei év első két teliholdas ünnepe még rengeteg feszültséggel járt, mivel sok szembesítést hozott az életünkbe. A Két világ határán felismerhettük, hogy "ha belül, a lelkemben megmozdítok egy erőt, az a külső világban is megmozdul és a sorsomban változást okoz. És mindez fordítva is igaz. Az akadályok mindig belül vannak. Ha valaki azt hiszik, hogy a családja, a szülei, a főnökei, a férje-felesége akadályozzák őt a fejlődésben, a kiteljesedésben, akkor azt az embert a hite fogja akadályozza és nem a körülmények."

A valóság visszfénye még mindig az élethazugságokra világíthatott rá. "Ha a kifelé mutatott kép megegyezik azzal, amit legbelül érzünk - nincsenek mögötte kétségek, félelmek, bizonytalanságok, csalódások, elégedetlenségek - akkor jó úton járunk. Akkor a Neptunusz intuíciói, sugallatai egyre közelebb visznek magunkhoz bennünket. Nincs más dolgunk, mint biztonsággal felfeküdni erre az áramlatra. Ha azonban nagy a szakadék legbelül: más a látszat és más a valóság, akkor felerősödhetnek a fenti negatív érzelmek. Gyorsan jönnek majd a leckék, azonnal tudunk korrigálni.S hogy jó úton járunk-e, azt érezni fogjuk legbelül. A lelkünk visszfénye a valóságban, a körülményekben és főleg a Létezés örömében fog tükröződni."

A harmadik buddhista teremtőnap, a tibeti naptár 6. holdhónapjának 4. napjára esik. Az újhold utáni negyedik napon jelenik meg ismét a vékony holdsarló az égen. Energetikailag ebben a holdállásban kevés a feszültség és nagy az erőgyűjtés lehetősége.

"Az imakerék ünnepén" (Chokhor Düchen), a tibetiek Buddha első beszédére, a Négy Nemes Igazság tanára emlékeznek. Ez a tanítás kimondja, hogy az emberi élet azért szenvedéssel teli, mert alapvetően az önzés és a vágyakozás határoz meg bennünket. Ám egy bizonyos (önismereti) úton haladva megszabadulhatunk mindettől. A "Nemes nyolcrétű ösvényt" követve eljuthatunk a nyugalom és a megvilágosodás állapotába. Ennek a tanításnak a lépcsőfokai fokozatosan vezetnek bennünket a hétköznapitól a spirituális gyakorlatokig. Így a helyes szándéktól, a helyes beszéden és cselekedeten keresztül eljuthatunk a helyes éberség és elmélyedés állapotáig.

Nem vagyok buddhista, nem is ismerem mélységeiben a tanításokat, de mindig megérint a szellemisége. Követve az égi üzeneteket pedig felfedezhetőek a párhuzamok. Lásd az első két teremtőnap üzenetét, azok sem szólnak másról: kerülj összhangba önmagaddal.
A teremtőnap képletének van néhány kiemelt mondanivalója. Egyik az Oroszlán 5. fokán álló Nap-Mars együttállás, a másik pedig a Hold, a Vénusz és a Szaturnusz t-kvadrátja.

Buddha szavaival élve, a Nap-Mars konjunkcióban koncentrálódnak az önzéseink. De ez éppúgy jelentheti a mindent átható akaratot, a céltudatosságot, a magabiztosságot is.
Minél tisztább bennünk ez a forrás, szándékaink és szemléletünk annál "helyesebb". A világ olyanná válik, amilyenné tekintetünk és gondolkodásunk alakítja. Ez az Erő.

A másik három planéta konstellációja a vágyakat tükrözi. Az érzelmi védettség vágyát, a érzéki csábításokat, a féltékenységet, a gátlásokat, a bizalmatlanságot, az irigységet, a ragaszkodásokat... Ezt jóval nehezebb "átfordítanunk", mivel a planéták egymásnak feszülnek. Ám ha az energiák másik pólusához kapcsolódunk, megtapasztaljuk az Alázatot.

A nyugati gondolkodással ezt a két kifejezést nehezen tudjuk összeilleszteni. Hiszen az erőhöz nagyságot, hősiességet társítunk, míg az alázathoz ennek épp az ellenkezőjét.
Már maga a szó eredete is negatív tartalommal bír, ha valaki megaláz bennünket, akkor az a "hatalma alá vet" "megszégyenít", "alacsony helyzetbe juttat". De az belülről fakadó alázat önkéntes és az egyik legnagyobb erőt igényli.
Keleten az a szokás, hogy az ember a szentélyek bejárata előtt hagyja a cipőjét. Japánban még vendégként is cipő nélkül léphetünk csak be minden házba. Nálunk ezt az udvarias és igencsak szimbolikus gesztust már egyre ritkábban gyakoroljuk. Pedig ez a legnagyobb tisztelet jele. Nem csupán arról szól, hogy nem hordjuk be a sarat a kedves ismerőseink vagy isten házába, de alázatot is gyakorlunk. Hívőként és vendégként is.

Szintén keletről származik az alázat egyik legkifejezőbb ábrázolása: a bambusz. Ez a hajlékony, ég felé törekvő növény a legnagyobb viharoknak is ellenáll, mert rugalmas és alkalmazkodó. A buddhizmusban szárának üressége a szív ürességét, vágynélküliségét fejezi ki.

Alázatos csak az lehet, aki lélekben erős. Aki alkalmazkodik a viharokhoz, de azok csillapodtával ismét felegyenesedik. Aki tiszteli a magasabb égi rendet és nem akarja ráerőltetni saját önzését, nem akarja vágyai szerint formálni.
A tízmilliószoros teremtő nap eszméje nyugaton gyakran csak annyit jelent: koncentrálj arra, amit nagyon akarsz, legyél pozitív és álmaid megvalósulnak.

Buddha arra tanít: engedd el a vágyakat.

Mi lenne, ha csak egyetlen napig, épp ezen a tízmilliószoros napon, megpróbálnánk önzés és vágy nélkül jelen lenni? Ha a teremtésünk nem az akaratunk kinyilvánításáról, hanem az Univerzummal való együttműködésről szólna? Ha természetünk egyetlen napig az Ég természete lehetne...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails