2018. május 6., vasárnap

Amikor megrendül a föld

Bika jegyébe lép az Uránusz: felhangolás

Bevezető gondolat: "Az életben minden változtatáshoz nagy bátorság kell, és sokan erre képtelenek, mert biztonságra törekszenek bármi áron, akkor is, ha ez az ár valójában egy boldogtalan élet." (Tari Annamária)


Alig másfél hét múlva az Uránusz átlép a Bika jegyébe és ezzel egy új kihívásokkal teli ciklus veszi kezdetét. Az Uránusz energiát jó pár éven keresztül tapasztalhattuk a bőrünkön, amikor a Kos jegyén végighaladva a Bak Plútóval villongott és együttes erővel az énképünk alakítgatásán fáradoztak.

Az énkép az, akinek gondoljuk magunkat: a tulajdonképpeni önazonosságunk.

Építőelemei az ön- előtagú szavak: önértékelés, önbecsülés, önkritika, önutálat, önámítás és a többi. Minél inkább mások mércéjétől, véleményétől tesszük függővé magunkat, annál inkább azonosulunk az általuk, illetve a társadalom által ránk akasztott elvárásokkal. Állandóan azzal foglalkozunk, mit gondolhatnak rólunk: elég csinosnak, szépnek, okosnak, tehetségesnek, szerethetőnek tartanak-e bennünket.

Gondolkodásunk meghatározza azt, hogyan érezzük magunkat: a siker, az elismerés javít a hangulatunkon, a gúnyos megjegyzések vagy épp a visszajelzések hiánya viszont bizonytalanná, frusztrálttá tesz bennünket.

Érzelmein tovább gyűrűzve hatnak a cselekedeteinkre, a napi rutinokra, az életformánkra - mindezek együttesen pedig felépítik körülöttünk a fizikai valóságot.

Van, aki nap mint nap a szabad levegőn sportol, míg mások a virtuális világ bűvöletében élnek. Egyesek a munkájukban míg mások a hobbijukban lelik örömüket. Vannak akik a családjuknak rendelik alá a mindennapjaikat, mások pedig a szingli-lét függetlenségében tobzódnak. Mindegy, hogyan is élünk: az életet a saját magunkról kialakított énképekre alapozzuk.

2010-től 2017-ig ezek a bizonyos énkép-alapok rendültek meg bennünk. Kaptunk egy évnyi átmeneti időszakot, most pedig újabb feladatoknak nézünk elébe.
A jegyváltás sosem azt jelenti, hogy hétfőig egy bizonyos forgatókönyv szerint zajlik az életünk, majd kedden egy új könyvet emelünk le a polcról és egy totálisan másik világban találjuk magunkat.

Inkább mérföldkövekhez hasonlítanám, ahol egy belátható kereszteződéshez érkezve megállhatunk egy pillanatra. Innen éppúgy látunk visszafelé, mint előre. Összegyűjthetjük a korábbi úton szerzett élményeket, tapasztalatokat és fejben tervezgethetünk, hogyan is fogunk továbbhaladni. Ha forráshoz közelítünk, nagyobbakat kortyolhatunk a kulacsunkból, hegymenet előtt erőt gyűjthetünk, ha pedig már közel vagyunk a célunkhoz, akár futva is megtehetjük azt a néhány lépést.

Az uránuszi átlépés határán a hátunk mögött a lebontott énképek állnak, előttünk pedig annak a lehetősége, hogy a megváltozott gondolkodásunkból egy új valóságot építsünk magunkból.

Legfontosabb építőelemek az önértéktudat és az önbizalom lesznek.

Hogy ez mennyire valósul meg, abban szintén egy kis önös szócska lesz segítségünkre: mégpedig az önismeret. Minél jobban ismerem magamat, annál inkább tudatában vagyok az értékeimnek - amikre alapozhatok - és a hiányosságaimnak - amiket vagy elfogadok vagy erőfeszítéseket teszek azért, hogy változtassak rajtuk.

A görögök így írták le Uránusz születésének történetét: "Gaia legelőször, mint magával egyenlőt, a csillagos Eget, Uranost szülte, hogy teljesen körülfogja őt, s szilárd és örök székhelye legyen a boldog isteneknek."

A fizikai létezést, a valóságképet, a test-tudatosságot szorosan körbefonja a gondolkodásunk, a szellemiségünk, az az elképzelés, amit magáról a világról alkotunk.

Minél berögzültebb, bebetonozottabb ez az gondolkodásmód, a legföldiesebb jegyen, a Bikán keresztülhaladó Uránusz annál inkább igyekszik minket ez alól felszabadítani. Ha nyitottak vagyunk, akkor élvezni fogjuk az utazást, mert játékos elménkkel megtapasztalhatjuk, hogyan is változik meg pillanatról pillanatra körülöttünk minden. Képzeletünk szinte azonnal testet ölt: tükröződik a körülményeinkben. Akarunk valamit: ott van. Félünk valamitől: az is ott van. Meg akarunk szabadulni a félelmeinktől: a megszabadulás is ott van.

Ám minél inkább kapaszkodni próbálunk a már megszokott, biztonságot adó, régi életmintákba (legyen az akár egy boldogtalan élet is), annál inkább találkozhatunk földrengésszerű, felrázó élményekkel.

Van olyan, mit nem tudsz elengedni? És az elmúlt hét év alatt sem sikerült? Azoktól az elképzelésektől bizony ideje lesz (így vagy úgy), búcsút venni...


Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails