2017. április 20., csütörtök

Mint akit egy padon felejtettek

Ikrek jegyébe lép a Mars: 2017.04.21 (12h32p)

"Ha nem vállalod a felelősséget, akkor mások kezébe teszed le a sorsod.
Ha valaki mást hibáztatsz, akkor az illetőtől várod, hogy megváltozzon (...). Akár egész hátralévő életedben várakozhatsz!
Épp elég nehéz saját magadat megváltoztatnod, szabadulj hát meg attól a késztetéstől, hogy másokat megváltoztass."
(Deepak Chopra, indiai-amerikai orvos és író)

Valamiért a Mars mostanság élvezi a hatalmi játszmákat. A Bika jegybe is Vénusz uralmi cserével lépett be, most az Ikreknél teszi ugyanezt: a Merkúr ugyanis alig egy napja hátrált vissza a Kosba. (Az ilyen helyzet mindig felkelti a kíváncsiságomat, hogy valamiféle rendszerességet keressek, és lám, még a következő jegyváltása is egy hármas uralmi cserével zajlik majd le.)

Az asztrológiai képletben minden energia, a hatalmi játszma az én jelzőm erre a felállásra. Ugyanis ez az egyik véglete a megélésének. Ha két karakter a másik területén "esik fogságba", felhasználhatjuk őket egymás ellen zsarolásra. Ez a helyzet sakk-matt, mivel a másik "fenyegetettsége" miatt semmit sem fog tenni az "ellenség" az uralkodóval.

Ebben az esetben mind a határozott cselekvőerő, mind a felszabadult gondolkodás blokkolttá válik. Kettejük legrosszabb tulajdonságai összeadódnak bennünk: ingerültekké, veszekedőssé válhatunk. Gondolkodásunk nem csupán borús, egyenesen pusztító lehet, agressziónkat ezen a fronton élhetjük meg: önmagunk és mások hibáztatásával.

Jellemző lehet erre az időszakra, hogy lépten-nyomon olyan élethelyzetben találjuk magunkat, ahol megpróbálnak minket behúzni ezek a játszmák. Ha megadjuk magunkat, felőrlődünk, kimerülünk, elfáradunk. A Bika hónap kimért, fokozatos előrehaladása helyett ide-oda csapongunk, hol ebbe, hol abba kapunk bele, végül csak az erőtartalékaink merülnek le.

Gyakran fordul elő, hogy észre sem vesszük, hogyan is látjuk a világot, mert megpróbáljuk azt "pozitív gondolkodásba" csomagolni. Ám ha minden szavunk a problémák körül forog, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk dolgozik, ha velünk sosem történik semmi jó, ha már megint ugyanabban a kellemetlenségben ücsörgünk - akkor mégiscsak ezen a szűrön keresztül érzékelünk. Negatívum pedig mindig akad: áprilisi hóesés, zilált közhangulat, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati kilátástalanság, plusz néhány kiló, gyerekkori sérelmek, okoskodó munkatársak... Mindezt egy közös pont fogja összekapcsolni benned: te magad.

Nehéz helytállni, mikor a tömeg ezt sugározza, de mégiscsak lehet szembe úszni az árral. Nézzük ehhez a fenti energiákhoz való másfajta viszonyulást: egymás felségterületére lépve a két karakter összefog és tanul egymástól. Mindkettő a saját erejét a másik adottságain keresztül bontakoztatja ki. Így parttalan és felesleges veszekedések helyett ott állunk ki magunkért, ahol szükséges. Előbb gondolkodunk, s csak aztán szólunk/cselekszünk.
Komoly probléma szerintem, hogy a legtöbben nem tudunk megfelelően konfrontálódni.
A görög mitológiában Árész (Mars) hadisten imádta a véres küzdelmeket. Nem érdekelte, melyik fél oldalán lép a csatába, csak az, hogy kiélhesse agresszióját, nyers férfierejét. A harctéren gyakran váltogatta az ellenségképeket.

Ha evvel az erővel azonosulunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban elnyomjuk magunkban a véleményünket, sőt a dühünket és ez frusztrációkhoz vezet. Nem szállunk vitába a főnökkel, partnerkapcsolatban csak nyeljük a mérgünket, de valahol ennek ki kell egyenlítődnie. Például a közlekedésben, a gyereknevelésben, a postai sorban állásban vagy az önmarcangolásban kondenzálódik.

Van azonban egy másik archetípusunk is, Pallasz Athéné, aki az igazságos háborúk istennőjeként szerepelt. Ő elsősorban eszével, taktikai érzékével, talpraesettségével és gyakorlatiasságával győzedelmeskedett. Jelenleg szintén a Kos jegyében jár, az ő erényeit is fordíthatjuk a magunk javára.

Izgalmas adalék továbbá, hogy a Szűz 0. fokán álló felszálló-holdcsomóponttal a Mars kvadrátot alkot, illetve hogy az Alcyon nevű állócsillagon keresztül lép az Ikrekbe. Mindezek a mutatók tovább hangsúlyozzák a fent leírtakat. Az elnyomott agresszió nem csupán a jelent szituációk okán halmozódik, hosszú évek (sőt életek) alatt felgyülemlett mintázatok akarnak kitörni bennünk vagy épp mi akarunk kitörni ezekből. Felszabadulásunkhoz észre kellene venni, hogy mi hoztunk létre mesterséges ellenségképeket, túlzó reakciókat.

Bevált recept egyre kevésbé van. Ami az elmúlt években jó "spirituális" stratégiának, önismereti útnak tűnt, az a Plútó-Uránusz kvadrát megszűnésével már nem lesz használható. Tovább potyognak az illúzió-álarcok és ha nem haladunk az élet változásaival, ha nem alkalmazkodunk ehhez az épp most körvonalazódó, még meglehetősen ködös és bizonytalan irányhoz, úgy fogjuk érezni magunkat, mint akiket az élet ott felejtett egy padon... Kulcsszavak a kölcsönösség, az áramlás, az együttműködés lesznek - főképp önmagunkkal szemben.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 18., kedd

A létezés pecsétje

Bika jegyébe lép a Nap: 2017.04.19 (23h28p)

"Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani,
hanem realitás, amit át kell élni."
(Frank Herbert)

A Skorpióval kezdődött és a Bikával ér véget az a fél év, amikor a Nap a jegyekbe utolsó negyedes hold-kvadrátokkal lép be. Bár a Nap és a Hold között kialakuló fényszög-kapcsolatok csak néhány napig tartanak, mégis folyamatosan érezhettük a hatásukat, mivel a jegybe lépés pillanata az egész hónapot meghatározó energetikai lenyomat.

A Nap és a Hold a tudatos és a tudatalatti énünkre van hatással, mikor 90 fok alakul ki közöttük, azt belső ellentmondásként, hangulatingadozásként, megmagyarázhatatlan szorongásként érzékelhetjük. Ütközünk az élettel és a külvilág ütközik velünk. Mindez azt segíti elő, hogy felismerjük döntéseink, gondolkodásmódunk és elköteleződéseink felelősségét. A világ olyan, amilyennek érzékeljük. "Nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

Ez az egyszerű, de annál lényegre törőbb mondat a világ egyik legnagyobb sci-fi írójának a tollából származik, és az előttünk álló időszak legfontosabb iránymutatása lehet - legalábbis szerintem. A Bika hónap az asztrológiai újév második fázisa, ami a Kosban elindított szándék és akarat kicsíráztatására, fizikai szintű megvalósítására ad támogatást.
Támogatás továbbá a Szűz legelején járó felszálló-holdcsomópont és a Nyilas Szaturnusz királytrigonja a Nap-Merkúr együttállással. Ez szintén fontos, több hónapot végigkísérő konstelláció lesz, csak a Nap helyét az Uránusz veszi majd át.

Asztrológiai értelemben megkezdődött az átrendeződés (Utolsó dallamok). A személyesen túlmutató Uránusz-Plútó kvadrát után a legszemélyesebb Nap-Hold kvadrátok is engednek a szorításon, fel lehet majd lélegezni. Vagy mégsem - ezt döntse el mindenki magában: mert ennek a folyamatnak a velejárója önmagunk, a vágyaink, az elképzeléseink egyre markánsabb felvállalása lesz.

A szavakról és a gondolatokról a tettekre kerül át a hangsúly. Mindaz amit most megteszünk vagy elmulasztunk megtenni az jelentősen kihat az életenergiánkra és a jövőbeni élet-irányunkra. Az individualizmus, a tehetség, az értékek kibontakoztatása mind fontosabbá válik, és ha nem tudunk ebben előre haladni, komoly frusztrációkat tapasztalhatunk meg.

A létezés pecsétjének ezt a tűz jegyekben kialakuló hármasságot nevezem. A pecsét nem más, mint lágy, olvasztható anyagba nyomot hitelesítő, azonosító jegy. A lágy anyag ebben a vonatkozásban a fél év alatt hatalmas változásokon keresztülment énképünk, ami még nem öltött szilárd, magabiztos formát. A belenyomott minta pedig a döntésünk. Kivé akarunk válni? Hogyan akarunk élni?

A pecséttel az értékeket jelölték-óvták, legyen az fontos irat vagy tárgy. Átvitt értelembe a pecsétünk az önértékelésünk lenyomata, ami szintén Bika-analógia.

A Bika hónap égi eseményei:

 
Szerdán, 2017. április 19-én, kicsivel éjfél előtt (23h28p) lépünk be a Bika jegybe. A precessziónak köszönhetően ez az Androméda csillagképen keresztül történik meg. Androméda királylány a rettegett Medúza legyőzőjének legyőzője, aki szépségével és kiszolgáltatottságával varázsolta el Perszeuszt. Érdekes, hogy az ő neve és hasonló a gorgók erőt kifejező nevéhez, azt jelenti "férfiakon uralkodó".

A Vénusz és a Szaturnusz fényszöge kapcsolati játszmákat sejtet. Rengeteg energia vész el ezekben: önértékelésünk rombolása, a másiktól való függés, kiszolgáltatottság, hatalmi harcok. Ezekkel is szembe találhatjuk magunkat a hónap folyamán.

Április 20-án, csütörtökön a Merkúr visszahátrál a Kosba, majd másnap, 21-én (12h32p) a Mars belép az Ikrekbe, remek kis uralmi csere alakul ki közöttük. Könnyedén elterelheti a figyelmünket arról, amiről a Bika hónapnak szólnia kellene: békésen és mindentől függetlenül tegyük a dolgunkat. Fokozódhatnak a viták, mások okolása és a kifogáskeresés. Ha belemennénk ilyen játszmákba nyugodtan vegyük elő ennek a bejegyzésnek a mottóját és ismételgessük magunkban: "Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

A hónap újholdja április 26-ra, szerdára esik (14h17p). Az ismeretlentől, az újtól, a fejlődéstől való félelmeink felszabadításában segíthet ennek a napnak az energiája. A Bikához tartoznak a legerőteljesebb ragaszkodásaink, most mégis az újholdja vezethet el bennünket ahhoz, hogy túllépjünk a múlt dolgain.

Április 28-án, pénteken előbb a Vénusz lép át a Kos jegyébe (15h14p), izgalmasak lesznek ezek a 0. fokok, ahogy a Szűz holdcsomóponttal kerülnek interakcióba. Kapcsolati téren érzékelhető még mindig a hatás, de ha együttműködtünk az újholddal, akkor itt már határozottabb kiállással önmagunk mellett.

Néhány perccel később (15h30p) a holdcsomópontok középállása vált jegyet, Oroszlánba érkezik a sárkány feje és Vízöntőbe a sárkány farka. A kollektív karma-feladat változik. Ha nézzük sorba a napok dinamikáját, láthatjuk, hogy fokozatosan növekszik az én-erő, az akarat és az egyéniség felvállalásának a támogatottsága.

Május 1-je, hétfő a kelta hagyományok szerinti Beltane ünnepe, ami a szerelmet, az ifjúságot, a virágzó természetet és a házasság szentségét köszöntötte.

Május 5-én, pénteken a Merkúr megindul előre, az a kommunikációban, a közlekedésben, illetve az ügyintézések gördülékenyebb haladásában lesz érzékelhető.

Május első vasárnapja, hetedike köszönti az édesanyákat.

Következő hét szerdájára, május 10-re esik a telihold (23h43p), aminek szemben állását a Plútó oldja. Újabb égi segítség ahhoz, hogy merjünk változni, lelki és fizikai valónkban is főnix módjára megújulni.

Május 14-ére, vasárnapra tervezem az időszakot lezáró előadást, de a pontos részletek miatt figyeljétek a blogbejegyzéseket!

Május 16-án, kedden (06h07p) a Merkúr ismét belép a Bikába. Rövid hátrálása nyomán sok felismerésre tehetünk szert, ne lepődjünk meg, ha bizonyos dolgokkal kapcsolatban teljesen megváltozik a nézőpontunk vagy a véleményünk. (Függő szavak)

A hónap lezárása a Szaturnusz-Uránusz, illetve a felszálló-holdcsomópont korábban említett trigonja lesz. Szépen ívelt, keretes szerkezet.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 16., vasárnap

Miért nem megy(ek)?

Mars és Algol együttállás: 2017.04.16 (08h04p)

"Nagyon nehéz, ha az ember átél valamit úgy, hogy nem engedik meg neki, hogy az érzéseit kifejezze. Ez olyan, mint egy megfagyott pillanat. Évtizedek múlhatnak el, és az a megfagyott pillanat mindig ott lesz. Valami történik majd, ha kiolvad. Ezt meg lehet érezni, és utána tovább lehet lépni. Addig, amíg ott van fagyottan, olyan, mintha az ember le lenne szögezve valahova."
(Feldmár András)

Az asztrológia egy végtelenül érdekes és kimeríthetetlen tudástár a világról. Minden apró szeglete tartogat meglepetéseket az emberekben rejtőző "istenségek" vagyis archetípusok megnyilvánulásáról. Én épp ezért nem a jövő fürkészését, hanem az alaptermészetünk megértését tartom fontosnak, hiszen ezeken a felismeréseken keresztül juthatunk el a szabad cselekvéshez és a sorsunkkal való együttműködéshez.

A csillagtudományon belül vannak igazi "ínyencfalatok", amikkel csak néhanapján foglalkozunk. Ennek több oka is van. Egyik az, hogy nem tartoznak a könnyedén érthető és megemészthető tartalmak közé, sebekről, kitaszítottságról, lelki és fizikai fájdalmakról mesélnek. Másik ok pedig az ilyen jellegű személyes érintettség óvatos feltárása. Az  önismereten belül úgy kell(ene) mozognunk, mintha mélytengeri búvárok lennénk. Szükség van a fokozatosságra, a zsilipelésre, különben "keszonbetegség" lehet a vége.
Minden segítőnek felelőssége a másik igényeihez, befogadóképességéhez, nyitottságához igazítani a beszélgetést, a terápiát.

A személyes képletben fellelhető Algol-együttállások is ezek közé a tabuk közé tartoznak. Most viszont az égi mutatók közül a Mars intim közelségbe került vele, ezzel megnyitja az utat, hogy rápillanthassunk önmagunkban az általa hordozott kérdésekre.
Az Algol nevű állócsillag a legrégebbi viszonyítási pontok közé tartozik az égbolton. Magát a csillagászati jelenséget csak az 1600-as években határozták meg, miszerint egy fényesebb csillagot egy sötétebb kísérőcsillag rendszeresen eltakar, előtte azonban szinte kivétel nélkül minden kultúra egy démon rémisztően hunyorgó vöröses szemét vélte felfedezni benne. Neve is az arab Ra’s Al Ghul, vagyis „a démon feje” kifejezésből ered.

Míg a legtöbb esetben az állócsillag-fényszögek orbisa (hatóköre) 1°, addig az Algolnál még akár a 3°-ot is figyelembe vehetjük, sőt, az oppozíciónál is ugyanez a helyzet.

Most jön az igazán izgalmas rész: a mitológiai történet jelképtanának a megfejtése. Az, aki a görög istenmeséket helyesen olvassa, az az asztrológia - és természetesen az emberek - lélektanát is érti. Nem véletlen, hogy Jung kutatásai az ősi archaikus rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó szimbolikák területére vezették őt.

Az Algol nem más, mint Medúza levágott fején pislákoló szem. A történet ismert része így hangzik: adott egy hős - Perszeusz - kinek feladata megszerezni a rettegett, mindenkit kővé dermesztő pillantású Medúza-fejet. A vitézséget csak félig-meddig írhatjuk Perszeusz számlájára, ugyanis a felkészítésben a bosszúszomjas Athéné látta el tanácsokkal, isteni rokonaitól pedig néhány praktikus varázsfelszerelést is kapott. Na jó, azt el kell ismernünk, hogy a feladattal egyedül birkózott meg, sőt az jól elrejtett barlanghoz vezető utat is furfanggal találta meg. De a mi mesénkben most nem Perszeusz a központi figura, hanem Medúza.

A női és a férfi beavatások merőben eltérőek. Ebben a történetben van mindkettő: a saját félelmeit legyőző, fizikai-lelki és szellemi erejére támaszkodó férfiú, aki a mítosz folytatásában egy újabb próba kiállása után még feleségre is talált, sőt idővel fele királyságot is nyert magának. Klasszikus meseelemekkel tarkított elbeszélés. De milyen egy női beavatás?

Medúza két testvérével egy messzi-messzi barlangban élt. Kerényi mitológia-gyűjteményében így szerepel az útleírás: "Aki el akart jutni a Gorgókhoz, testvéreik, a Graiák segítségére szorult. Mert a Gorgók, meséli Hésiodos, még őnáluk is messzebb laktak, az Éjszaka felé, túl az Ókeanoson, ahol a csengő hangon éneklő Hesperisek élnek".

A szimbólumok a rejtett, a tudatalatti, sőt mondhatni félelemmel teli tartalmainkra utalnak. A lenyugvó nap kertjében áll az aranyalmát termő életfa (Éden), no, ott kell balra kanyarodni, s addig menni, míg három rémisztő vénségre bukkanunk, akiktől csellel kell megszerezni a további útmutatást, hogy a világóceánon túlhaladva, az éjszaka határára érve egy sötét barlangban megtaláljuk a gorgókat.

A gorgók valaha gyönyörű, erőteljes tengeristennők voltak. A legfiatalabbat és legszebbet, a halandó Medúzát Poszeidón csábította el vagy talán erőszakolta meg? A rút és ijesztő alakot Athéné átkától nyerték el, ezért kerültek kényszerű, netán önkéntes száműzetésbe a világ legvégére. Erőszak és átok. Visszautalva a bevezető idézetre, azok az átélt érzelmek, amiket nem tudunk kifejezni, amiről nem lehet, nem illik beszélni - megfagynak bennünk, s bárki, aki ezekre pillant, saját hasonló érzéseivel szembesül, majd szintén kővé válik.

Medúza legyőzésének módja: tükröt tartani elé, hogy szembesülhessen a saját félelmeivel. Az így hatástalanított démon fejét el tudjuk választani a testétől, amiből a magasan szárnyaló ihlet, a kreativitás pattan ki Pégaszosz, a szárnyas ló személyében.

A női (illetve a feminin-típusú) alkotóerő gyakran különböző érzelmi drámák miatt blokkolva van. Túlagyaljuk, túlkompenzáljuk, esetleg a velünk-körülöttünk élő férfiak javára és támogatására fordítjuk a saját erőnek. Feleségek vetítik férjükbe, anyák a fiaikba az önmegvalósítás támogatását ahelyett, hogy maguk élnék meg azt. Az ilyen jellegű elfojtás mélyén azonban mindig csak a neheztelés és az elégedetlenség marad.

Ha azonban képessé válunk arra, hogy megpillantsuk azokat a mechanizmusokat, amik miatt nem tudunk ezen a téren kiteljesedni, majd rögtön el is engedjük a további gondolkodást, kiszabadíthatjuk a félelem falai között vergődő inspirációinkat.
Algol-érdekeltséggel a születési képletben rengeteg, feszítő kreativitást érez magában az ember, amit sehogy vagy csak nagy nehezen tud megélni. Algol minden képletben van, kiemelt pozícióba planéta- illetve házcsúcs-együttállásokkal, oppozíciókkal kerül.

A Mars a cselekvőerőt, az akaratot, az elindulást reprezentálja, így a mostani konstelláción keresztül felszínre bukkanhatnak azok az érzelmek, gondolkodásmódok, ami miatt elakadunk, nem merünk lépni, félünk cselekedni. Olyan helyzetekkel találhatjuk szembe magunkat, ahol észre vehetjük, mi jut először eszünkbe akkor, ha egy új lehetőség, kihívás adódik. Miért nem mennek a dolgaink? A kérdés azonban így hangzik helyesen: mi miért nem merünk elindulni?


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 11., kedd

Utolsó dallamok

Telihold a Kos havában: 2017.04.11 (08h09p)

Fodor Ákos: OTT

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

A tavasz első teliholdja igencsak viharos energiákat kavar felettünk az égen, s az Uránusz-Plútó feszültségének lassan lecsengő, néhány utolsó dallama az elkövetkező napokban-hetekben bennünk is hasonlóképpen tükröződhet.

Egy korszak véget ér, de a kerék forog tovább és új energiáknak, új lehetőségeknek, új perspektívák nyílnak meg előttünk. Fokozatosan változik a sorsfeladat. Előnyben azok lesznek, akik a közelebbi vagy távolabbi múltban önmaguk felé lépkedtek.

A Kos és a Bak jegy összekapcsolódása komoly beavatás: az identitás felszabadításától az egyéni és társadalmi felelősségvállalásig tartó, egyszerre küzdelmes és felemelő utazás. Sokan találták szembe magukat olyan élethelyzetekkel, ami miatt fel kellett tenni a kérdést "ki vagyok én?". Elkezdtük kibújni a hozzánk tovább nem tartozó elképzelések szűk ruhájából, akkor is, ha még nem találtuk meg a valóban testhez álló, komfortos és biztonságos énképeket. Csak mert jobb sebezhetően meztelennek lenni, mint a régiben feszengeni.

Az előttünk álló kilenc hónap egyre több és több lehetőséget ad majd az új én-azonosságok felvállalására. Átmenetben vagyunk, az átmenet pedig mindig zavarodottsággal jár, hiszen a múlt eltűnt, a jövő pedig még nem öltött testet. Egyetlen út: a jelen megélése.
Én hosszú évek óta együtt lélegzem a bolygók ritmusával és fentről nézve jól látható, hogy rengeteg szinten ment végbe az átrendeződés. Akkor is bizonyos vagyok ebben, ha emberként és nem asztrológusként én magam is folyamatosan elbizonytalanodom.

De azt szerintem a legtöbb ember érzi, hogy alapjaiban változott meg az időhöz való viszonyulásunk. Gyorsabb és "multidimenzionálisabb" lett az élet, aminek leginkább a hátrányait szoktok sorolni: rohan minden és mindenki. A valódi kapcsolatokat felváltotta a virtuális közösség, a családi ebédeket a fast foodok, a könyveket a pár soros celebhírek.

Lássuk be: mindez csak kifogás. A tartalommal feltöltött idő egyéni döntés. Egyre fontosabb az itt és most megélése, egyre kevésbé lehet már halogatni, kifogásokat keresni. Sosem volt ennyi lehetőség tágulni, tanulni, utazni, előbbre lépni. Csupán pár száz évet kellene visszatekerni a történelem kerekén ahhoz, hogy egy jóval korlátozottabb, szűk látókörűbb életben találjuk magunkat. 1895 óta tanulhatnak nők a magyar egyetemeken. Az én nagypapám 1899-ben született, vagyis egy belátható generációs távolságról beszélünk!

1990 előtt még az internetről sem igen hallottunk, ma meg recepteket keresünk rajta, nyelveket tanulhatunk, vagy akár több ezer embert egyszerre megszólítva blogot írhatunk. Az élet felpezsdülésének a lélek evolúciójára is van hatása: gyorsabb az önismereti fejlődés, könnyebben megy a családi vagy a karmikus minták feloldása. De ezáltal nagyobb rajtunk a terhelés, a nyomás. Nem életek, legfeljebb évek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy feldolgozzunk egy-egy krízist vagy az ugrásszerű változást.

Íme a telihold-képlete, tele vibráló, izgalmas momentumokkal. Nap-Uránusz, Hold-Jupiter együttállások, amiket a Plútó húz össze 90 fokkal. Talán csak a születésben lehet egyszerre ennyi ellenállás és haladás. Türelmetlenül vágyunk az újra, a változásra, de mögött ott lapul az ösztönös félelem az ismeretlentől. Duzzadunk az akarat erejétől, de nem tudjuk, hogyan használjuk.

Mindaz, ami előttünk van teljesen új embert kíván. Az anyaméh biztonságos szabályai nem lesznek érvényesek többé, miután elvágják a köldökzsinórt. Egyedül kell bizonyítani, helyt állni, lélegezni, táplálkozni, növekedni. Az Uránusz-Plútó kvadrát feloldódásával előbb-utóbb mindenkinek meg kell majd születni. Tehetjük ezt önszántunkból és várhatunk a külső körülmények beavatkozására. Dönthetünk az élet kalandja mellett, és akár ki is szállhatunk, de a körhinta szinte azonnal visszaszippant minket ugyanide. Menekülhetünk, de nem lesz hova. Mert ismételni fogunk mindaddig, míg rá nem ébredünk az ismétlődésekre.

Kevésbé elvontan: fokozódhat bennünk a türelmetlenség, a csüggedés, a zavarodottság, mert a kereteink lebomlanak. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál nagyobb lehet a káosz, s minél nyitottabbak vagyunk a változásra, önmagunk felvállalására, annál jobban tágul a tér és a lehetőség. Ajánlatos azért a realitásokkal összhangban haladni, ne csak álmodozzunk, cselekedjünk is.

Tudatosan keressük a nyugalmat, a pihenést, mert az a néhány hét erős ingadozással, érzelmi szélsőségekkel, ugrásszerű hangulatváltozásokkal járhat. Bár az emberi kapcsolatok átrendeződése is része a folyamatban, azért nem kell mindenkivel összeveszni, mindenkit kritizálni vagy mindenkire megsértődni. Blokkot legjobban úgy lehet oldani, ha tisztán, őszintén fejezzük ki azt, amit érzünk.

Változás van. Ezt el kell fogadni. A vihart sem tudjuk fél kézzel megállítani. Ráadásul nem is lenne értelme, mert minden, ami mögötte van, az a megújulást, a felfrissülést, a termékeny táptalajt hozza. Fodor Ákos szavaival élve legjobb, amit tehetünk, ha megállunk a vihar dobbanatlan, öröklétű szívében. Onnan minden mozdulhat...

Nyitókép: Ólöf Erla, The storm is coming


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 7., péntek

Káoszt teremtettünk?

Nap-Jupiter oppozíció: 2017.04.07

"A rend általában emberi tevékenység eredménye.
A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet."
(Frank Herbert)

Ismételten izgalmas időszak részesei vagyunk, legalábbis az asztrológia szemszögéből. Ez annak a sokat emlegetett hét éves időszaknak a fináléja. Az utolsó erőpróbák napjait éljük, ami az égen nagy feszültségek formájában rajzolódik ki.

Érdekes, hogy a megélése most meglehetősen szélsőséges. Korábban egészen egyértelmű és világos tendenciák voltak, akkor szinte ugyanazokat a visszajelzéseket kaptam az olvasók részéről: "szinte szó szerint az történik velem, mint amit a bejegyzésben leírtál".

Ám az leginkább ősszel volt, amikor a világ egységesen befelé fordult, ez a folyamat pedig  épp olyan, mint a tavasz. Vannak növények, amik már kihajtottak, virágba borultak, mások még épp hogy csak szirmot bontanak. Van olyan ember, aki blokkokat érez, esetleg fizikai tüneteken, fáradságon, levertségen megy át, míg másoknál már az előrelépés lehetőségei körvonalazódnak.

Egy közös momentum azonban felfedezhető: érezzük, hogy felbolydult a méhkas és valamiféle káosz kavarog bennünk-körülöttünk. Akik nem tudják merre, azok azért, akinek dönteni vagy lépni kell azért szoronganak. Talán mert érezzük, hogy minden, amin most keresztülmegyünk, jelentős horderővel bír. Bár ez minden pillanatra igaz, mégis ott van, szinte kézzel fogható a nyomaték.

Legjobb módszert ennek feloldására szintén a természettől leshetjük el. Hagyjuk a dolgokat a maguk ritmusában történni. Ne akarjuk bódító illatú magnóliák lenni, ha ősszel termő körtefák vagyunk. De ha eljön az időnk, akkor ne féljünk cselekedni!

Az elmúlt hét év igen csak komoly átalakításokat indított el, nem csak egyéni, globális szinten is. Amiért ez személyesen is ilyen intenzíven érintett bennünket, az nem az Uránusz-Plútó kvadrátjának, hanem a sorsbolygók jelenlétének köszönhető.
Az első horoszkóp az a pillanat, amikor a kvadrát elkezdődött (2010. május) a második a Nap-Jupiter jelenlegi oppozíciója. Akkor a Szaturnusz szemben állt, most ő az, aki a Nyilas jegyből trigonnal támogat. Lássuk lefordítva, mit is takar ez a fejlődési folyamat.

Az Uránusz-Plútó fényszögéről rengeteget írtam, csak annyit emelek be ide, ami segít nagyobb összefüggéseiben látni a dolgokat. A személyiség, az egyéniség felszabadítása együtt ment végbe a komoly belső, erkölcsi értékrend átalakulásával.

Legalábbis jó esetben. Tudatosan, önismereten keresztül ugyanis ez lett volna a feladat. Olyan rétegekben visszabontani az önmagunkról kialakított képeket, hogy felismerjük benne a családi mintákat, a társadalmi elvárásokat. Azt, hogy mennyire igyekeztünk másoknak, a világnak megfelelni, mennyire korlátoztuk a kreativitásunkat az esetleges áldozatszerepekkel. Ám ennek ellenkezője is igaz, hogyan kényszerítettünk másokat arra, hogy a mi elvárásaink szerint éljék az életüket.

Hihetetlen felszabadító ez a felismerés, de amikor ennek a szikrái kipattannak bennünk, magukban hordozzák a nagy fokú zavarodottság érzését. Előkerülhet a bűntudat, és reflexből mások hibáztatása helyett magunkat kezdhetjük ostorozni.

Miért nem léptem korábban? Miért maradtam ilyen sokáig ebben a kapcsolatban és vártam, hogy XY megváltozzon? Miért nem vettem észre, hogy csak kihasznált? Miért szalasztottam el azt a jó lehetőséget? És így tovább... Amíg így gondolkodunk, semmi sem fog változni, hiszen találtunk egy újabb bűnbakot, akit akadályként lehet mozgatni magunk előtt.
Mindez egy tanulási folyamat része, nem baj, ha ingadozunk vagy elbizonytalanodunk. Első osztályban még előfordult, hogy fordítva rajzoltuk le az "s" betűt vagy a nagy tábláról lestük le az "f" fecskeformáját. Ma már az írás felnőtt létünkre automatikus.

Igaz ez a példa az önismeretre is: minél jobban odafigyelünk és gyakoroljuk a személyes felelősségvállalást, annál könnyebb lesz megtartani az egyensúlyt. Annál tisztábban látjuk, érezzük és felvállaljuk azt, akik vagyunk. Az időszak vége még erősen takarít, kapcsolatokat, elképzeléseket, hitrendszereket választ le rólunk. Elképesztő és felfoghatatlan mélységekbe nyúlik. Megszűnik a múlt és a jövő, előző és következő élet, minden most zajlik és minden irányba egyaránt kihat.

Tőlük függetlenül is megtörténik mindez, de tudatosítással részeseivé válhatunk az egységesnek. A Szaturnusznak köszönhetően kizárólag a valódi értékek maradhatnak fent hosszú távon. Hagyjuk a többit távozni. Nem csak másokkal, magunkkal kapcsolatban is...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. április 3., hétfő

Függő szavak

Merkúr a Bikában: 2017.03.31 (19h31p)

"Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából."
(Eckhart Tolle)

A "Szavak ereje" sorozatomban a Merkúr Bika-aspektusához azokat a gondolatokat és szavakat választottam, amiktől függünk, amik folyamatosan vissza-visszahúznak és bizonyos énképekben, világlátásokban rögzítenek bennünket...

A Bika jegy szimbolizálja az anyagot, a legerőteljesebb fizikai valóságot, a testet, a pénzt, a birtoklást, az értékeket, s ennek függvényében az önértékelést is. Ha a gondolkodás planétája kerül vele összefüggésbe, akkor a legkönnyebb szubsztancia keveredik a legsűrűbb megjelenési formákkal. Nem kell megijedni, ennek a kissé kacifántos megfogalmazásnak a hétköznapi megértése jóval egyszerűbb.

Ide tartozik például a test-tudatosság. A külső megjelenésünk nagy részben függ a gondolatainktól: az önelfogadás, az önszeretet a legjobb szépítőszer. A női szervek című filmben Melissa McCarthy egy molett, szakadt, topis, sőt igénytelen csajt alakít, akiért bomlanak a pasik. Miért? Mert az önbizalom vonzóvá, kívánatossá teszi. A testkép-zavar és az ezzel szorosan kéz a kézben járó őrületesen szélsőséges egészség-fetisizmus már-már népbetegség. Minél többet gondolkodunk azon, hogy milyennek látnak mások, annál távolabb kerülünk a pillant megélésétől, a létezés örömétől.

A külső megjelenésnek van egy lenyomata a tudatban. Gondolatokat társítunk önmagunkhoz: szépek, szerethetőek, kövérek, alaktalanok vagyunk. Sőt, ellentmondásokat is tárolhatunk: bár szépnek véljük magunkat, ám mégsem találunk párt magunknak, mert vagyunk szerethetőek. A gyerekkorban kicsúfolt gömbölydedségtől, szódásüveg-szemüvegtől felnőttként, nádszál karcsún, sikeresen is csak nehezen tudunk szabadulni.

A test-tudatosság anyagba öntött gondolat. Ezért van az, hogy a rapid, kizárólag fizikai szintű diéták, sőt még a zsírleszívás után is a test igyekszik gyorsan "visszarendezni" magát a tudatban lévő képéhez. A komolyabb betegségekből való felépülésnek is alapfeltétele a hozzáállás. A betegségtudat szintén egy rögzített kép önmagunkról. Nemrég hallottam egy tanulmányról, mely szerint a rákbetegség megállapításának a ténye előre vetíti a várható halálos kimenetelt, hiszen a rákot így tartja számon a kollektív tudat.

De a fizikai tulajdonságokon túl bármi valósággá válhat: a szegénység-tudat, a párkapcsolati problémák, a sikertelenség mind-mind gondolati mókuskerekek. Amíg a fejünkben az ehhez fűződő gondolatokat "termeljük", addig azoknak az eredményeit aratjuk nap mint nap.
Azért nehéz ezekkel bármit is kezdeni, mert kifogásgyártásban, körülményokolásban az emberi elme a határtalan lehetőségek tárháza. Félreértés ne essék, mindennek én is nagy mestere vagyok, senkit sem szeretnék kioktatni, nem akarok megmondani a tutit, csupán rávilágítanék, hogyan is működik mindez.

Függünk a gondolatainktól. De mitől függnek a gondolataink? Az őszinteségünktől,  a tudatosságunktól és a jelenlétünktől. Ez a három "kapcsoló" segít észre venni és változtatni.  A hamis énképek fenntartása rengeteg energiát felemészt. Ez alatt azt értem, hogy a világ felé próbálunk mutatni valamit, aminek nem sok köze van ahhoz, amit mélyen legbelül érzünk. Ennek egyik megnyilvánulása a spirituális egó csapdája, mikor hamis, kívülről érkező, mások által megmondott spirituális utat próbálunk követni. Az efféle "hasadásnak" pedig egyre nyilvánvalóbbak lesznek idén a jelei.

Legelső és legfontosabb dolog lenne észrevenni azt, hogyan is gondolkodunk a világról, önmagunkról. Milyen szavakat társítunk egy-egy jelenséghez. Ezek a fejünkben fészkelő, örökösen csivitelő gondolat-madárkák milyen érzelmeket kavarnak a szárnycsapkodásaikkal? Múlt és jövő közt vergődve nem működik a felhajtóerő. A múlton rágódunk, nosztalgiázunk, a jövőben reménykedünk vagy épp rettegünk tőle, de egyik sem mozdít minket sehova.

A jelenlét figyelme maga a változás. Mi lenne, ha megtanulnánk az önbecsmérlésre, a mások hibáztatására, a kifogáskeresésre fordított energiákat a jelenre összpontosítani? Lezárni, elengedni, elhagyni a felesleget és élni azt, ami van...
Elsősorban az önszeretetet, minden más csak ez után következik.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. március 27., hétfő

Régi vagy új irányok?

Újhold a Kos jegyében: 2017.03.28 (04h58p)

"A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart."
(Ralph Waldo Emerson)

Minden évben egyszer (szimbolikusan persze) kapunk egy óriási radírt, ami tisztára törli a már telefirkált lapokat. Ez a törlőeszköz nem más, mint a Kos hónap újholdja.
Ebben a jegyben bontakozik ki az "én", itt van kiemelve, sőt túlmagasztalva az egó, a személyes akarat. Épp ezért a legmélyebb szintű takarítást, vagy még inkább újraindítást ezeken a területeken tehetjük meg.

De mielőtt hozzálátunk a régi énképek lebontásának vagy divatos kifejezéssel élve "megszabadulunk az egótól", előbb el kell ismerni létezésüket. Az énképek felismerése igényli (szerintem) a legnagyobb tudatosságot. Ez az, amit az első lélegzetvételtől kezdve hozzánk tartozik: kisfiú/kislány, egészséges/túl korán született, Dani/ Anna vagy tiszta apja/anyja! Az idő előrehaladtával mi magunk újabb és újabb én-meghatározásokkal gyarapítjuk magunkat.

Önazonosságunk bármivel lehet: a nemi identitásunkkal, a vallásunkkal, a hitünkkel, a munkánkkal, a családi mintákkal, a szerepeinkkel (gyerek, szülő, társ, kolléga, barát...).
Ezek talán a legtudatosabb címkéink, de ezeken túl, észrevétlenül további bélyegeket aggatunk magunkra. "Mindig olyan pasit fogok ki, aki kihasznál." "Kövér vagyok, ezért nem fog senki sem szeretni." "Két bal lábam van." "Lusta vagyok." "Nem tudok megbízni másokban." A pozitív jelzők is idetartoznak, bár azokkal kevesebbet foglalkozunk, de a mantrák sora nagyjából a végtelenségig tart.

Az asztrológiai képlet sem szól másról, mint hogy az adott embert a születési képletével azonosítjuk. Ez így is van rendjén, mert amíg az akaratról, érzésekről, sorsfeladatokról beszélünk, addig a különböző személyiségjelölőkön (planétákon) keresztül szűrjük meg a minket körülvevő világot. Ha azonban az Univerzum egységről, a határtalan és talán sosem ismétlődő rendről szeretnénk szólni, nem lelnénk szavakat...

Ám minden képletnek van egy változatlan, örök középpontja, amit nem kereszteznek a tengelyek sem. Üres. Ha innen tudnánk körbetekinteni, szemlélővé válnánk. Megszűnne a világ körforgásával való emelkedés-süllyedés, mégis részei maradnánk a mozgásnak. Azzal eggyé válnánk. 

(Érdekes szinkronicitás, hogy Sevaster1 épp ma töltött fel egy filmet ugyanerről a témáról. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit filozofikusabb szinten szeretne ezzel foglalkozni. Szamádhi, 2017 - 1. rész, "Májá, az én illúziója")
Benne vagyunk egy ritmusban, egy transzformációs folyamatban, a Kos újhold egy újabb katalizátor (mint általában az újholdak 😀). Ez sosem azt jelenti, hogy abban a pillanatban valami hirtelen és azonnal változik (bár miért is ne?), de minden esetre megfogalmazódhat egy lélekszintű döntés: régi vagy új utat választunk az én-meghatározásban?

Régi út: az ismétlődések. Mindenben. Kapcsolatokban, élethelyzetekben, közérzetben, jóllétben.
Új út: az énképek fülön csípése.
Nem ajánlok ehhez semmilyen módszert, talán nincs is rá egyetemes recept. Csak vedd észre. Vedd észre, amikor kimondod magadról, másokról, a szituációról. Vedd észre, amikor eszedbe jut. És tedd fel magadnak a kérdést: valóban ez vagyok? Ez akarok lenni?

A Kos iránya az előre és nem a hátra. Ebben a sodrásban nem feltétlenül a múltban való kutakodás, a magyarázatok keresése a megfelelő ösvény. Ha nem muszáj, ne keressünk okokat. Lehet, hogy az anyám, az első szerelmem, a múltbéli rossz döntésem, a bank, az önbizalomhiányom, a kényelmességem tehet róla, hogy most így vagy úgy élek, ezt vagy azt gondolom magamról, de vajon továbbra is ehhez akarom kötni magamat?

A gondolkodás felszabadításában a Merkúr-Uránusz együttállás is fontos szerepet játszik. Velük nincs logikus, lineáris, módszeres haladás. Helyette van felszikrázás, kiszámíthatatlanság, "sosem gondoltam volna" helyzetek. Ha az "új útra" voksolunk, ez vár ránk.
Úgy megyünk majd tovább, mint a pitypang törékeny ernyő-magvai a szélben. Nem tudjuk, hol érünk földet, egyszerűen csak bíznunk kell az áramlatban.
A régi köröket is választhatjuk, ám akkor a valódi változás ábrándkép marad csupán...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. március 26., vasárnap

Hatodik állomás: ideje útnak indulni!

Tavaszi gondolatébresztő beszélgetés

"A mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz vagy működésképtelen."
(Boldizsár Ildikó)

Ám ahhoz, hogy szépséget, jóságot vagy működő dolgokat találjunk az életben, neki kell indulni. A mesei alapokra épülő ciklusunk a végéhez közeledik, a Kos az utolsó előtti állomás, de más szempontból ő az első is.

A Skorpiótól kezdve sokféle belső utat bejártunk: szembenéztünk félelmekkel, megfogalmaztunk vágyak, új terveket, sőt, még a varázserőnket is megpróbáltuk (játékos formában) visszahívni.
Így vagy úgy, de bennünk a hős készen áll arra, hogy elinduljon a megvalósítás felé. A tavasz amúgy is tettekre és valódi aktivitásra ösztönöz bennünket, keljünk hát útra ezzel a lendülettel!

Beszélgetünk majd az előttünk álló negyedéves időszakról, illetve folytatjuk a meseszimbolikák idevonatkozó tartalmának a megfejtését.

Részvételi szándékodat kérlek, jelezd!

Az előadás részletei

Időpontja:
2017. április 9, vasárnap
16-tól 18 óráig

Helyszín:
Park Teniszklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 63-65. (bejárat a Fadrusz-Bartók B sarokról)

Az előadásra a belépés 1.000 Ft, Nándival várunk szeretettel!

2017. március 24., péntek

Az átbillenés ideje

Gondolatok Ostararól: 2017.03.20

"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel,
ahelyett, hogy harcolnál ellenük."
(Andrew Matthews)

A természeti ünnepek nyolc szakaszra osztják fel az évet. Közülük a napfordulók és az egyenlőségek azok, amik a nappalok és az éjszakák, a férfi és a női minőségek erőviszonyait jelölik. Ezek úgynevezett kardinális (elindító) energiák, ezekkel lépünk át az évszak-változások kapuin.

A természet állapota nem csak kint - a színekben, a virágokban, a levelekben, az állatok viselkedésében mutatkozik meg - hanem bennünk is tükröződik. Ha rövidebbek a nappalok, mi is szívesebben húzódunk vissza, megnő az alvásigényünk, jóval passzívabbá válunk.
Testünk tartalékol, lelkünk pedig erőt gyűjt arra, hogy tavasszal fordulhasson a kocka.

Imbolc ideje még a gyógyulásról, a regenerálódásról szólt, Ostara azonban már tettekre sarkall. Egyre többen érzik már a bizsergést, késztetést az előrehaladásra, sőt akadnak olyanok is, akik már nekilódultak. Mindenki máshol van ebben a folyamatban... Más a felkészültség, az összeszedettség, az önismeret, az alapkarakter, a jelenlegi életfeladat és a többi. Épp ezért sose másokhoz mérjük magunkat. A külső (támogató) erők is csupán lehetőségeket biztosítanak az adott téma lehető legoptimálisabb megvalósítására, de nem köteleznek semmire. Akkor indulj előre, ha benned megérett a visszafordíthatatlan elhatározás.

A tavasz táptalaja a személyes akaratpróbának. Ez nem kollektív, társas tapasztalás - mindig egyéni.
Ennek egyik arca a születés. Bár ott van az anya - ő szül, nem születik. A többi ember, orvosok, bábák, segítők jó esetben a legideálisabb feltételeket biztosítják ahhoz, hogy az egyén világra jöhessen,. De születni az adott pillanatban csakis ő fog!

Mindenkinek mások a félelmei, a visszatartó motívumai. Nem mondhatja meg senki, hogy neked hogyan és mikor kell elindulnod. Nem adhat kölcsön senki bátorságot, elszántságot, célokat. Sőt, valójában még biztatni sem lehet téged, mert ha te nem hiszed el magadról, hogy menni fog, akkor egy stadionnyi szurkolónak sem hiszed majd el. Szurkolni annak lehet, aki már pályára lépett. De amikor a futó nekilódul, teljesen kizárja a külső hangokat és csakis előre figyel.

A szenvedély színe

Eostre volt az a kelta istennő, akiről Ostara ünnep a nevét kapta. Az angol Easter és a német Ostern kifejezésben is felfedezhetjük ennek az emlékét. Szimbóluma a tojás és a nyúl is, aminek motívumaival minden húsvétkor megemlékezünk.
A latin "estrus" szó termékenységi periódust jelöl és ez is az istennő "feladatköréhez" vezethető vissza. Ő felelt az állatok szaporodásáért, az új élet születéséért, a világ termékenységéért.

Így a menstruációs ciklushoz is kapcsolódik. A korai termékenységistennők nem csak a lágy, befogadó szerelmes állapotot képviselték, hanem az aktív, kiáradó harciasságot is. Hiszen a nők hónapról hónapra "vérrel áldoznak".
Ostara pirosra festett tojása a bizonyíték arra, készek vagyunk megtermékenyülni. De most még nem tartozunk senkihez. Függetlenek vagyunk, termékenységünk teljében, nem köteleződtünk el. Mert legelőször mindig önmagunk mellett kell.
A tavaszi nap-éj egyenlőség, bár egyensúlyi állapot, érzékeny és feszültséggel teli, mivel itt csapnak át egyik minőségből  a másikba az erőviszonyok.
Itt dől el, lesz-e erőnk "kikölteni" a bennünk rejlő potenciálokat. Belevágunk-e az új kalandokba, és hagyjuk-e, hogy életerőnk találkozzon a szándékkal.

Bár folyamatosan női archetípusokról beszéltem, ezek átvitt értelemben nem függnek nemi jellegtől. Mindenkinek van maszkulin és feminin oldala, mindkettő egyszerre, egymás mellett van jelen. A megtartás és az elengedés ritmusa nélkül nem lélegeznénk, nem dobbanna a szívünk sem.
De vannak olyan helyzetek, amikor ez vagy az az aspektus előtérbe kerül, dominánsabbá válik a másiknál. Sőt, ha az évkört nézzük a fény és az árnyék erőfölényének a váltakozása az egyedüli állandó.

A mostani szakasszal a maszkulin erők válnak hangsúlyosabbá. Ezek a külső világban megnyilvánuló mozzanatok: ezért van itt a cselekvésnek, a szándék megfogalmazásának, a szavak kimondásának, a lépéseknek megtételének az ideje. Hagyjuk a belső mérlegünket is ebbe az irányba mozdulni. Kössünk szövetséget ezekkel a roppant nagy, előre vivő erőkkel! A lustaság, a bizonytalanság, a kétség, a kishitűség most még nagyobb ellenállás kíván (mert nem ez a természet rendje), ebben ragadni jóval fárasztóbb, mint lépni végre.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2017. március 20., hétfő

A Nap üdvözlete

Szúrja namaszkára

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."
(Helen Keller)

Nem régóta jógázom, rendszeresen talán négy hónapja, ám ha jobban belegondolok, a jóga mindig is része volt az életemnek. Gyerekkoromban aputól tanulgattam a mozdulatokat, a lótuszülés (Padmászana) volt a kedvencem, talán nem véletlen, hogy Padparadsa lettem.

Később hosszú időre hátat fordítottam ennek, és észre sem vettem, hogy a világszemléletem nem más, mint "fejben" jógázás. A szanszkrit szó ugyanis azt jelenti, "elmerülni Istenben" vagy "összekapcsolni", "egyesülni". A szellemi útkeresés sem egyéb, mint figyelem, fegyelem, összeszedettség, kitartás, napi szintű gyakorlás, hogy minél közelebb kerüljünk a jelenlét megéléséhez, az elfogadáshoz, a tudat (és a rezgésszint) emeléséhez.

Szeretném jógásítani, vagyis összekapcsolni a szellemiséget a mozgással, ezért arra gondoltam, hogy minden hónapban aktuális gyakorlatokat osztok meg veletek. Kézenfekvő volt, hogy az évkört a napüdvözlettel indítom útjára.
Felhasznált irodalom: Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí - Ászana Pránájáma Mudrá Bandha 

A Kos a dinamikákról, az én-erő felébredéséről szól. Ismét beindul az élet áramlata.
A tavaszi napéj-egyenlőséggel a Nap ereje növekszik, ezáltal a bennünk rejlő kiáradó, szoláris energiák is jobban aktivizálhatók. A Nap a spirituális tudat, amely az életerővel van összefüggésben.
A hindu védák a Napot Szúrjának nevezik, namaszkára pedig az ő köszöntése. Úgy tartották, hogy akik rendszeresen megemlékeznek a Napról, azoknak minden bánata, betegsége és szegénysége elmúlik, mivel a Nap tisztelete elhárít minden akadályt és beteljesíti a kívánságokat.
Már ezért is érdemes rendszeresen gyakorolni, nemde? 😉

Az ászana éppúgy, mint az évkör is 12 szakaszból áll és a forma, az energia és a ritmus hármas egységére épül. Ha ráérzünk a testünk dallamára, akkor ezek az összehangolt moz­dulatokkal úgy folynak lágyan egymásba, mint egy tánc lépései.

Kezdjünk hát együtt táncolni a Nappal!
Megjegyzés: a gyakorlatsor tradíciónkét kicsit változhat, illetve az ászanák elnevezése is eltérő lehet.
I. póz: Pranámászana (imádkozó póz). A szívcsakrát aktivizálva segít befelé figyelni, megalapozni a koncentrációt és nyugalmat. Figyeljünk a légzésünkre, önmagunkra.

2. póz: Haszta Utthánászana (kézemelés póz). A torokcsakrára - ezáltal az önkifejezésre hat jótékonyan, sőt meglepő módon a testsúly-csökkentésben is aktív szerepe van.
3. póz: Pádahasztászana (kéz a lábhoz). A szakrális vagyis alhasi csakrára hat, szintén emésztésjavító, továbbá fokozza a vérkeringést. Ha nem tudunk még ilyen mélyre hajolni, mint a képen, hajlítsuk a térdünket.

4. póz: Asva Szancsalanászana (lovagló póz). Ez a homlokcsakrát serkenti, ami az idegrendszer egyensúlyáért felelős. Szellemileg frissítően hat ez a pozitúra.
5. póz: Parvatászana (hegy vagy álló kutya póz). Szintén a torokcsakrához köthető, fizikai szinten erősíti a karok és a lábak izmait, idegeit.

6. póz: Astánga Namaszkára (nyolctagú üdvözlés póz). Napfonat vagy köldökcsakra-élénkítő. Főleg az ülőmunkát végzők legkényesebb, lapockák közti területét mozgatja át.
7. póz: Bhudzsangászana (kobra póz), szakrális csakra. Hajlékonnyá tesz, továbbá az ivarszervekre hat kedvezően.

8. tartás: Parvatászana (hegy vagy álló kutya póz). Ezzel elindulunk a gyakorlatsorban visszafele, egészen a kiindulási pontig.Torokcsakrának ez a fajta aktivizálása segít a nyugalom és a belső béke megteremtésében.
Lovaglópóz majd kéz a lábhoz. Ha a homlokcsakra kiegyensúlyozottan funkcionál, akkor a spiritualitás nem valami elvont fogalom lesz az életünkben, hanem objektív világlátás. És mivel a szakrális csakrát serkentő póz követi, rögtön össze tudjuk kapcsolni a fizikai-testi létezéssel.
Végül kézemeléses póz és imádkozópózzal zárjuk. Az önkifejezés itt felfelé nyilvánul meg, mintegy hála a mindenségnek, és zárómozdulatként visszatérünk szívünkhöz, a középponthoz.

Ezután a másik lábbal következik ugyanez.
Kezdők eleinte csak 2-3 kört végezzenek, majd néhány hetente eggyel növeljék a körök számát, nehogy túlzottan kimerüljenek. A haladóbb gyakorlók többet is végrehajthatnak, ám mindig kerüljük a túlerőltetést. Különleges esetekben naponta 108 kört is végrehajthatunk tisztulási célokból, de csak avatott vezető irányítása mellett.

A mozdulatsornak kedvező élettani hatásai is vannak. Serkenti és egyensúlyban hozza a test valamennyi rendszerét - a keringést, a légzést, az emésztést. Javítja a mentális állapotot, elősegíti a jó közérzetet, harmonizálja az átmeneti folyamatokat. Ezzel indítva a napot, jóval tevékenyebbek és hatékonyabbak lehetünk.

Fontos megemlíteni, hogy a gyakorlásra vannak ellenjavallatok is. Haladéktalanul szüneteltetni kell a szúrja namaszkára gyakorlását, ha láz, akut gyulladás, kelések vagy kiütések jelentkeznek. Ezek a testben nagymértékben felgyülemlett méreganyagoktól keletkezhetnek. Amikor a méreganyagok távoztak a testből, folytathatjuk a gyakorlást. Ne gyakoroljuk magas vérnyomás, szívkoszorúér-betegség esetén, valamint stroke után. Sérv és bélgyulladásos betegségek esetén is kerüljük a gyakorlását. Hátproblémák esetén konzultáljunk egészségügyi szakértővel. A menstruáció kezdetekor is tartózkodjunk gyakorlásától. Várandósság alatt, nagyon óvatosan, a tizenkettedik hét megkezdéséig végezhető és a szülés után körülbelül negyven nappal kezdhető el ismét a gyakorlása.

Apukám még ebből a jógakönyvből leste el a mozdulatokat. Ma már lehetőségünk van számtalan internetes videóból tanulni vagy jógastúdiókban szakértő tanárok mellett gyakorolni. Én a Bikram Jóga Astoriába járok, ahol a jin jóga, illetve a fusion hot jóga órákon találkozhatunk a napüdvözlettel.

Köszönet Nádas Lindának, akik segített lektorálni az anyagot!


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails